Ország, város, folyó, hegy...

Az emberek sokféleképpen viszonyulnak az utazáshoz. Van akit egyfolytában hajt a vágy, hogy helyet változtasson. A távoli tájak, teljesen eltérő temperamentumú emberek olyan vérfrissítést képesek végrehajtani az ilyen típusú halandókban, amely akár egy évtizednyi fiatalodást eredményez a lelkében.

Van, akit nem a cél vonz, hanem maga az utazás. Vonaton/repülőn/buszon/autóban ülni nézni ahogy elsuhan a táj, mérlegelni mennyire idegen és mégis mennyire érint meg, hagyni, hogy a folytonos változás, üdvözlés és búcsúzás facsargassa a szívünket.

Van aki azt az érzés imádja, hogy sose tudja hol ébred. A hirtelen és nagy arányú változások tartják életben az ilyen típusú embert. A szüntelen kavargó benyomások legalább akkora jelentőséget képviselnek számára, mint a levegővétel és azt érzi, hogy addig él, amíg elég rugalmas hogy haladjon az árral.

Olyan is van, hogy az ember úgy szeret utazni, hogy ki se teszi a lábát otthonról. A macerás részt – a cipekedést vagy éppen az utazás költségeit – meghagyja másnak, vagy a háta közepére kívánja a környezetváltozást, de kíváncsi a távoli tájakra. Így hát utazók blogjait olvassa, útikönyveket böngész vagy utazási újságokat vásárol, élvezi a szép képeket és még az is előfordulhat, hogy úgy érzi mint ha ő is ott járna.

Akárhogyan is, a külhoni városok senkit nem hagynak hidegen. Akár azért mert jártunk ott, akár azért mert szeretnénk eljutni oda, akár azért mert olvastunk róla egy regényt, ami mély nyomott hagyott bennünk, akár azért mert a szívünk csücske filmet annak az utcáin forgatták.

Minden ember magában hordoz emlékeket, amelyek akkor szereznek örömet a számára, ha valamilyen apropóból eszébe jutnak. Ezért szeretjük kitenni magunk köré a szeretteink fotóit, levetíteni időnként a nyaraláson készült videót. Az emberiség nagy százalékának a kulcstartója valamilyen emléket hordoz és a pénztárcájában is legalább egy olyan papír vagy fénykép van, amely elmúlt eseményekre, személyekre emlékezteti.

A Robin Ruth város-feliratos és városképes termékei – táskák, pénztárcák, kulcstartók, pólók, sapkák – pontosan erre az érzelmi kötelékre szeretnének hatni. Ezek a mindennapi használati tárgyak a saját értékeiken túl kifejezetten szerethetőek, hiszen naponta sok alkalommal emlékeztetnek téged vagy az általad megajándékozottakat egy jó érzést okozó, szép emlékre.